Bódvalenke.eu english

Bódvalenke

Köszöntő

Én tolmács és fordító vagyok, jól menő fordító irodám van. A szakmámban eljutottam, ameddig csak lehetett, a gyerekeimet felneveltem. Korábban nem beszéltem cigányemberrel, és nem találkoztam igazán szegényekkel sem, hiszen a munkám a tehetős, magas pozícióban lévő emberekkel hoz össze, a családom és a barátaim pedig középosztálybeliek... Azt mondhatom tehát, hogy - a híradót látva - a dühöm vitt el Bódvalenkére.

Ezt követően sokat olvastam a témáról, kidolgoztam egy ötletet is, amit elvittem Horváth Aladárhoz, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökéhez és munkatársaihoz. Szívesen fogadták és nem röhögték ki, hanem azt javasolták, menjek el előbb a munkatársaikkal Borsodba, gyűjtsek tapasztalatokat arról a világról. Az ötlet egy ökofalu kialakításáról szólt, amelyben ki-ki megtermelheti mindazt, ami kell. Ez persze kiváló gondolat: ha megvannak hozzá a feltételek. Középosztálybeli asszonyként nem tudhattam, hogy az olyan falvakban, mint amilyen Bódvalenke, még víz sincs..

Az utcán, a házak között van egy artézi kút. A csapra télen rákötöttek valamit, meggyújtották, hogy vizet nyerjenek, mert mínusz 20 fokban befagynak a csapok. Egy magamfajta középosztálybeli nő - amíg nem látja - nehezen tudja elképzelni, hogy mit jelent ilyen körülmények között élni. Hogyan lehet kimosni a ruhákat öt-hat gyerekre, amikor befagy a csap? De ha vizet fakasztunk és hazahordjuk is, otthon csak egy szobát tudunk fűteni. Ha felmelegítjük a vizet, és kimostuk a ruhákat: a holmit a parányi helyen meg is kell szárítani. No és mennyi jut a mélyszegénységben élő családnak mosószerre? Csupa olyan kérdés, amellyel magam is ott szembesültem.
 
Két évet töltöttem el azzal, hogy megismerjem ezt a másik Magyarországot, amelynek addig a létezéséről nem volt tudomásom. Találkoztam a gondokkal, megrendített az uzsorakölcsönök szorításában vergődők sorsa. Barátaimmal kidolgoztam a megoldásra egy modellt, beszálltak volna bankok is, de jött a válság. Rengeteg mindennel próbálkoztunk, közben magam is sokat tanultam a bódvalenkei cigányoktól. (A tanulás persze kölcsönös.) Úgy érzem, gazdagabb lett az életem attól, hogy megismertem ezt a világot. Meggyőződésem, hogy a társadalom szegényebb attól, hogy kirekeszti a romákat, és akadályozza integrálódásukat.

Hogy miként született a freskófalu ötlete? Egyszerű: kipattant a fejemből... Kitaláltam, pénzt szereztem rá, gondoskodtam arról, hogy levakolják a falfelületeket, jöhessenek a művészek az ország, sőt a világ minden tájáról. Bódvalenkén ezzel fokozatosan kialakul a roma festőművészet szabadtéri tárlata. Ennek a projektnek kettős célja van, egy globális meg egy lokális. A globális: létrehozni valamit, amire roma polgártársaink büszkék lehetnek, és ami kiváltja a többségi társadalom feltétlen elismerését. Ezt - úgy gondolom - már elértük. A lokális cél, hogy ennek a közösségnek az életminőségét javítsuk, és munkahelyeket teremtsünk: ehhez viszont meg kell küzdeni a mélyszegénység mögött rejlő valamennyi problémával. Ami nem könnyű.

Úgy érzem, a freskók révén Bódvalenke fontos eszköz az előítéletek leküzdésében. Mert ezek a fantasztikus műalkotások értéket jelentenek, amelyek vonzzák a turistákat. Márpedig az elmúlt évek azt igazolták, hogy azok, akik vették a fáradságot, és eljöttek a csodálatos falfestmények kedvéért, közben megismerkedtek a helybéli romákkal, kultúrájukkal. A turisták gyakran bevallották: egy kicsit tartottak a bódvalenkei látogatástól. Ám amikor találkoztak az ott élő emberekkel - akikről kiderült: nyitottak, humoruk van és szívesen veszik az érdeklődést -, alaposan megváltozott a véleményük...

Forrás: fmh.hu – Hétvége, Gábor Gina, 2011

Bódvalenke

Bódvalenke egy alig 200 fős falu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A település az Észak-magyarországi középhegysében,Kassa és Miskolc között félúton, gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el. A falut ősgyep és mocsár veszi körbe, a közeli erdőkben különleges virágok és gombák teremnek. A 95%-ban cigány lakosú falu az ország egyik legszegényebb települése.